Az alábbiakban egy elképzelt esettanulmányon keresztül mutatjuk be a kitárolási algoritmusban rejlő lehetőségeket.
Az ügyfelekkel a következő megállapodásom van
- ha lehet ne kapjon vegyes szavatossági idős terméket,
- az egyik vevő egy hónapnál korábban lejárót terméket nem fogad el, míg egy másik vevő két hónapnál korábbit nem fogad el.
- ha a fenti feltétel nem teljesíthető, akkor lehet vegyes szavatossági idő is.
- ha ez sem teljesíthető, akkor korábbi lejárat is lehet, mint egy hónap
Mindeközben arra kell törekednie a rendszernek, hogy a legkorábban lejárót adjuk ki számára.
Az alábbi a raktárkészlet.
A decemberi lejárati idő nem lesz megfelelő, mert pár nap múlva lejár.
A január 23-i készlet pont benne van az egy hónapos feltételbe, de csak 9 db van (2+7), ezért nem teljesül az egyben adás feltétele.
A program ezért a február 23-i szavatossági időt fogja kiírni
Ebben az esetben már nem teljesíthető, hogy egy szavatossági időből kiadható legyen a 11 darab, hiszen az egy hónapnál tovább lejáró szavatossági időkből max. 10 darab van, ezért a program áttér a második kiértékelési algoritmusra, amely már megengedi, hogy vegyes szavatossági idő legyen.
Ennek a feltételnek viszont már a január 23-i készlet is megfelel:
Ebben az esetben a második algoritmus 49 kg-ot ki tud szolgálni az egy hónapnál később lejáró termékekből, azonban a fennmaradó 11 kg-ot csak a decemberi lejáratból tudja teljesíteni a program.